A mellimplantátumok története

Az Egyesült Államokban élő nők száma, akiknek emlő implantátumai vannak, ismeretlen, a nemzeti felmérésekből származó jelenlegi becslések azonban több mint 6 millióra esnek. Ez a felnőtt női népesség több mint 5% -át teszi ki. Az American Society of Plastic Surgeons (ASPS) évente gyűjt adatokat a tagjai által elvégzett műtéti beavatkozásokról. 2008-ban mintegy 307 ezer nő kapott mellimplantátumot a kozmetikai mellnagyobbításhoz és 111 ezret a veleszületett vagy posztmétectomia deformitások rekonstruálására. [2] Ezek az adatok nem tartalmazzák a plasztikai sebészektől eltérő orvosok (pl. Otolaryngológusok, általános sebészek, nőgyógyászok és mások) által végrehajtott eljárásokat (többnyire kozmetikai célokra).

 

Az 1990-es évek elején bekövetkezett kedvezőtlen nyilvánosságra hozatal után az implantátum iránti érdeklődés jelentősen csökkent, különösen a gélen feltöltött eszközök esetében, de úgy tűnik, hogy fokozatosan javult. Az ASPS szerint 2008-ban az összes mellimplantátum 53% -a tele volt sóoldattal és 47% -a szilikonnal töltött. [2, 3]

 

1963 előtt különböző szintetikus habszerű anyagokat használtak a mellek megnagyobbítására. A mellnagyobbítás után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a légsejtek összeomlanak, és a szöveti reakció miatt keménnyé tette a kezelt területet. Ezeket az anyagokat műanyag fóliába csomagolták, hogy minimalizálják ezt a hatást, de hiába. Meglepő módon azonban ezeknek az implantátumoknak némelyikét olyan jól tolerálták, hogy a mai napig helyben maradtak.

 

A modern szilikon mellimplantátum 1963 óta létezik, és a változás és a javulás fejlődésén ment keresztül. Az egyes osztályok különböző típusai számos változatban, alakban és stílusban rendelkezésre állnak, vagy jelenleg tesztelhetők az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyeleti Hatóság jóváhagyásával. Alapvető az összes implantátumhoz egy szilikon gumi (elasztomer) héj, amely lehet egy vagy kettős, sima vagy texturált, barrier bevonatos vagy poliuretán hab burkolattal borítva. A habot tartalmazó eszközök 1990 óta nem állnak rendelkezésre az Egyesült Államokban, de továbbra is Európában forgalmazzák őket.

 

Az implantátumokat különböző konzisztenciájú szilikon géllel vagy normál sóoldattal töltötték meg.

Sós implantátumok

A sóoldattal töltött implantátumok üres, léggömbszerű szilikon eszközökként kaphatók, amelyek a műtét idején normál sóoldattal tölthetők meg. Ez lehetővé teszi a finom méretkorrekciókat a mellek közötti aszimmetria kompenzálására. Kevésbé népszerűek, mint a szilikon implantátumok, mivel gyakran kevésbé természetes érzést kapnak. Ha a páciensnek nagyon kevés mellszövetük van, vagy csak az emlő teljes eltávolítás utáni bőrt, akkor esetenként ráncok és az eszköz gyűrődése látható lehet az emlők tájékán. Szilikon gél implantátumok

Ennek a készüléknek három generációja alapvető kialakítása jött létre, sok variációval mindegyik típuson belül.

 

Első generáció

 

A forgalomba hozott első modellek vastag, sima falú szilikon elasztomer borítékot tartalmaztak, melyeket 2 részből állítottak elő, amelyeket viszkózus szilikon gél anyaggal (dimetil-sziloxán) töltöttek és összeragasztottak. Csak három méretben kaphatóak: kicsi, közepes és nagy méretűek.

 

Második generáció

A töltőanyag és a héj vastagságának növelése. Az 1970-es évek közepétől kezdődően a héjak vékonyabbak, és a gél kevésbé viszkózus voltak. A műtétet követően tíz év elteltével az implantátumok nagy része megszakadt. Harmadik generáció

A héj és gél tartalmának új összetételei terjedtek el, amelyek erősebbek voltak.  Ez a bevonat /difenil-szilikon granulátum/ szinte teljesen megszüntette az úgynevezett "gél áteresztést" vagy a kis mennyiségű szilikonolaj diffúzióját az implantátum héján keresztül. A gél tartalmát még viszkózusabbá és kohézívabbá tették.

 

Harmadik generáció

1989-ben elérhetővé váltak a textúrájú felületi héjak, amelyektől sok sebész remélte, hogy minimálisra csökken a kapszuláris kontraktúrát. Azonban a vizsgálatok ezt nem támasztották alá.

 

Poliuretán bevonatú implantátumok

Az 1960-as évek végén az emlő implantátum olyan változata alakult ki, amely egy poliuretán szivacs bevonatot tartalmaz egy egyébként szabványos gélen töltött implantátumon. Bár a bevonatot eredetileg rögzítő rétegként tervezték, sok orvos úgy gondolta, hogy a habburkolat a kapszuláris kontraktúra incidenciájának(megjelenését)csökkenését eredményezti.

 

Ellenjavallatok

A legfontosabb ellenjavallatok az esztétikai sebészetben,  amelyek növelik az anesztézia vagy műtét, vagy növelik a fertőzés kockázatát. Ilyen lehetnek véralvadást befolyásoló, súlyos szív és érrendszeri betegségek, krónikus és akut gyulladásos betegségek. Ezek kiszűrése céljából  műtéti beavatkozások előtt kivizsgálásra van szükség. Az érzelmileg instabil műtétet kérőket el kell utasítani, de ez azonban nem tekinthető általános ellenjavallatnak.

Minden beteget egyedileg kell értékelni, és dönteni arról, hogy az eljárás javítja-e életminőségét, önbizalmat és közérzetét.

Tóth András

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Kapcsolatfelvétel

Kérdése van?
Vagy csak bővebb információra lenne szüksége a döntéshez?
Töltse ki az alábbi űrlapot és kollégánk hamarosan felveszi Önnel a kapcsolatot.
Az űrlap kitöltése nem kötelezi Önt semmire!
Név(*)
Kérjük ide a nevét írja

E-mail cím:(*)
Kérjük érvényes email címet adjon meg.

Telefonszám
Invalid Input

Üzenet(*)
Invalid Input

Ide írja az üzenetet.

Adatkezelési és adatvédelmi tájékoztató(*)
Csak akkor tud írni nekünk, ha elfogadta az Adatvédelmi és adatkezelési tájékoztatónkat.