Szoptatás mellnagyobbítás után – kérdések és válaszok
Az Egyesült Államokban évente több mint 300 000 nő esik át mellnagyobbításon plasztikai sebészek által és hazánkban is igen sok fiatal hölgy végezteti el ezt a fajta beavatkozást. A műtéten átesett páciensek túlnyomó többsége fiatalabb nő, így gyermekvállalás előtt fontos kérdés, hogy a plasztikai beavatkozás után a szoptatást mennyire befolyásolja a behelyezett implantátum. 
A mellnagyobbítás számos különböző bemetszési opcióval lehetséges: areolar, mellráncolással, hónaljnál és a has felől. A legtöbb sebész csak az izolit (a mellbimbó pigmentált részének köré) vagy a mellráncolás bemetszését használja, mivel az eredmények bizonyítottan sikeresebbek ezekből a megközelítésekből, szemben a többi lehetőséggel. Nincs rossz választás. Néhány metszés azonban bizonyos sebészeknél nagyobb ellenőrzést és jobb eredményeket tesz lehetővé.
A szoptatási képességet akadályozó körülmények
Ami általában a szoptatást illeti, elengedhetetlen, hogy szem előtt tartsuk, hogy nem minden nő szoptathat csecsemőket. Ennek különböző okai vannak, és a jellemzők gyakran nem ismertek vagy azonosíthatók mindaddig, amíg a páciens nem próbálja táplálni gyermekét. Ezt „alacsony tejellátásnak” nevezzük, és többféle oka lehet:
- Elégtelen mirigyszövetszövet
- A policisztás petefészek szindróma (PCOS)
- Hypothyreosis
- Sebhey kontraktúra
- Korábbi mellsugárzás
Szerencsére ez az anyák nagyon kis részénél fordul elő. Néhány gyógyszer alacsony tejellátást eredményezhet, és ritkán a baba anyagcsere vagy funkcionális problémája lehet, amely befolyásolja a szoptatás képességét.
Az implantátumos mellnagyobbítás befolyásolja a szoptatást?
Annak ellenére, hogy a mellbimbóhoz a bemetszés közel van, a periareoláris bemetszés nem jár azzal, hogy megnöveli a mellbimbó csökkent érzékenységének kockázatát vagy a műtét utáni szoptatási problémák kockázatát. Ennek az az oka, hogy az idegek és a mellcsatornák alulról lépnek be a mellbimbóba, mint egy fa gyökerei. Így a tapasztalt sebész az isola perifériáján maradva elkerülheti a közvetlenül a mellbimbó alatt elhelyezkedő kritikus szerkezeteket.
Ez azt jelenti, hogy a sebésznek nincs módja látni a bőr alatt, vagy akár formálisan azonosítani a mell mélyebb struktúráit szabad szemmel. Ez tehát nem szünteti meg az összes kockázatot, de jelentősen javíthatja a legtöbb nő kimenetelét.
Bármikor, amikor a mellen dolgozik a plasztikai sebész, fennáll a veszélye annak, hogy a tejtermelő berendezést a véletlen sérülés vagy az ellenőrizetlen hegképződés okozta, ami megváltoztathatja a tejcsatornák vagy tubulusok alakját, ahol a tej keletkezik. Általában gondoskodunk arról, hogy a műtét olyan módon történjen, amely nem rontja a beteg szoptatási képességét.
A hegképződés azonban olyan folyamat, amely fokozatosan az egész eljárás befejezése után néhány héttel és hónappal kezdődik. Így van egy kis esély arra, hogy a heg megcsonkítja a csatornákat, amelyek gátolják a tej útját a mellbimbóig. Ez nagyon ritka, és nem sok aggodalomra ad okot. Ha egy emlőkisebbítést vagy felvarrást hajtanak végre, a szoptatást kis mértékben befolyásolhatja, ami segít a mell átalakításában.
